Hegymászók halála

Legkevesebb nyolc hegymászó életét vesztette Nepálban, a Himalájához tartozó Gurdzsa-hegység megmászása közben, miután egy heves hóvihar elsöpörte el a táborukat, kilencedik társuk eltűnt
Bővebben itt...




























Sportlinkek








Hirek keresés:





Fórum



Hírlevél

Regisztráció

Regisztráció módosítás


Felhasználónév:

Jelszó:





PORTRÉ – Bemutatjuk Bencsura Zoltán egri úszót
2008-05-30 20:04:12
Bencsura Zoltánt minden uszodába járó egri polgár ismeri: kitartóan, kiváló tempóban szeli a „habokat”, noha sokan megdöbbennek, amikor először látják: egy baleset következtében néhány évvel ezelőtt elvesztette egy karját és egy lábát. Mégis sportol, küzd, csodálatra méltó módon és épeket megszégyenítő kitartással. Bencsura Zoltán ott lesz Pekingben a szeptemberi Paralimpián, hiszen február végén kvótát kapott a viadalra. Jelenleg is hatalmas készülődésben van: Belgium, Németország és az OB után Egerben két héten át edz majd a válogatottal. A csapat augusztus 29-én utazik Pekingbe, ahol szeptember 6-án kezdődinek a játékok.

Egerben egészen biztosan sokan ismernek az uszodából, vagy képek alapján újságból, internetről, akár televízióból. Sok visszajelzést kapsz?


Az uszodában igen, de annyira azért nem vagyok ismert, hogy az utcán megállítsanak – mondja mosolyogva. A 26 éves fiatalember nagyon kedves, szerény és alázatos. Amikor csak találkozik vele az ember, mindig mosolyog, s ha kiváló eredményeiről van szó, gyakran lesüti szemét és apró mosollyal szája szegletében kezdi el mondandóját: a vízben egy-egy fordulónál, pihenőnél sokan köszöngetnek, sikereket kívánnak, hasonlóval találkoztam a strandon is. Néha előfordul, hogy bővebben is érdeklődnek, hogy hol tart a felkészülés, milyen esélyeket látok, stb.

Megesik, hogy valaki megpróbálja összemérni veled az erejét, amikor láthatóan iramban úszol?

Ezt nem tudom, hiszen akkor nem arra figyelek, inkább én szoktam az épekkel felvenni a versenyt. Ha látom, hogy valaki gyorsabban úszik, jól tempózik, akkor én is odateszem magam és lemérem az erőmet. Szerencsére sok példa volt ara, hogy megelőztem kiválóan úszó embereket. - Ahogy Zoli beszél, abban semmi álszent nincs, egyenes, nyitott, ismeri önmagát. Nagyképűség árnyéka sem vetődhet rá, ám ezzel egy időben azt is tudja, milyen képességei vannak és mit ért el. Egészséges emberrel találkozunk, amikor vele beszélgetünk.

26 éves vagy, ez persze nem öregkor, mégis, ehhez képest az úszással viszonylag kevés ideje foglalkozol.


Valóban így van. Egy baleset következtében lettem mozgássérült hat évvel ezelőtt (22 évesen). Most már négy éve foglalkozom komolyan a sporttal. Először csak megtanultam úszni Pohl Anette és Sallai Beáta segítségével, s most pedig már válogatott vagyok, egyre jobb eredményeim vannak egyre komolyabb kihívások között és Peking is mindjárt itt lesz. Nagy célom, hogy jól szerepeljek ezen a hatalmas eseményen.

A baleset, amit említettél nyilván nagyon megváltoztatta az életedet, elvesztetted két végtagodat. Sok mindent átgondoltál, átértékeltél. Ebben az újrafogalmazott életben a sport mit jelent neked?

A sport most egy életcélt jelent számomra. Amikor elkezdtem az úszást, nem tudtam, hogy képes leszek-e egyáltalán rá, hiszen sérült embereket sem láttam úszni egészen addig a pillanatig. Amikor először bementem a vízbe, Pohl Anette segítségével tettem meg az első pár hosszt, aztán megpróbáltam egyedül. Szerencsére nem fuldokoltam, nem volt problémám. Az idő előrehaladtával kialakult a megfelelő technikám és mondhatom, hogy most már szépen úszom.

Az, hogy a versenysport irányába elmozdultál, az úszás elkezdése után egy természetes folyamat része volt, vagy emlékszel egy konkrét pillanatra, amikor úgy határoztál, hogy ki akarsz jutni a Paralimpiára?

Amikor elkezdtem ezt a sportot űzni, titkon akkor is bennem volt, hogy komolyabban szeretnék ezzel a tevékenységgel foglalkozni, de akkor még nem gondoltam a Paralimpiára, csak kisebb versenyekre. Az első nemzetközi viadalon Brnóban nagy csalódás is ért: 100 méter mellen egyszer csak megálltam, nem fejeztem be a távot, a mai napig nem tudom megmondani, hogy miért. Akkor elmondták a szokásos válaszokat, hogy vannak más sportágak is, ahol próbára tehetem magam, de én tudtam, hogy még csak fél éve úszok és ez kevés. Amikor hazajöttem, megkaptam a kategória-beosztásomat, s a világranglistát böngészve megdöbbentem azon, milyen időket érnek el a sérült emberek. Ez adott lökést, hogy erőt vegyek magamon és jó úszóvá váljak. Hála Istennek mára elmondhatom, hogy a világ élmezőnyébe tartozom, noha nincs igazán friss világranglista. Az is lehet, hogy a korábbi helyezésemnél már előrébb tartok, hiszen többen abbahagyhatták azóta.

Kijutottál a Paralimpiára, ez egy hatalmas sportünnep. Eger küldöttjeként az Integra Agria sportegyesületet is képviseld majd. Milyen úszóélet van ebben a klubban?

Többen foglalkoznak úszással a sérültek között, de nem versenyszerűen. Köztük én vagyok az egyetlen élsportoló. Két fiatal lánnyal szoktam együtt edzeni, illetve a kisebbekkel, és velük szoktam versenyezni. A lányok nagyon ügyesek, gyorsabbak nálam, de próbálom felvenni a kesztyűt és ez mindig újabb kihívást is jelent egyben.

A felkészülés mennyit vesz el az idődből? Hogy telik mostanában egy napod?

Egy edzés mindig két és fél órás, de az időpontja változó és a napom is nagyban függ ettől. Van hogy már kora reggel tréningezek, de délután is edzünk, ez mindig a munkámtól és a trénerek beosztásától is függ. A szárazföldi edzéseim egy órát vesznek igénybe. A sport eléggé kitölti minden időmet.

Mégis, ha marad szabadidő, mivel kapcsolsz ki?

Egész nap az úszás körül forog az agyam, de a Városi Stadionba is ki szoktam járni, sétálok pár kört és ez jó kikapcsolódást jelent. Tulajdonképpen a hobbim is a sport, a mozgás.

Sokan csodálnak téged, többen melléd is álltak. Milyen támogatóid vannak?

Elsősorban az Egri Rotary Klub állt mellém, a belgiumi felkészülési versenyre az ő segítségükkel juthattam el. Mellettük a tavalyi ésben és idén is támogatást kapok az Egri Önkormányzattól és jól esik, hogy bekerültem az Egri Tehetségek az Olimpiára Közalapítvány kedvezményezettjei közé is. A támogatás nem csak anyagilag, de lelkileg is sokat jelent számomra.

Milyen érzés, hogy egy a sporttól úgymond távol álló civil szervezet, a Rotary is felfigyelt rád?

Nagyon jól esett, hogy megkerestek, ezt nagy eredményként értékelem. A Rotary-t nem is ismertem ez előtt, most is csupán annyit tudok róluk, hogy több jótékony kezdeményezésük van. Figyeltek, látták a kitartásomat és gondolom, beszéltek az edzőimmel is, aztán ez alapján döntöttek. Köszönöm nekik is a kedvességet és a hathatós támogatást.

Van-e konkrét célod a Paralimpián és ha igen, mi az?

Természetesen van. Az első nyolcba, vagyis a döntőbe szeretnék jutni pillangón, emellett 200 vegyesen és 100 mellen is jó lenne kvótát szerezni. Előbbiben szerintem igen jó esélyem van a paralimpiai részvételre, csak jól be kell osztanom az erőmet. Idáig talán nehezebb volt az út, Pekingben jó forma esetén, teljes erőbedobással reménykedhetek abban, hogy szép eredményt érek el.

Sokat beszéltünk már Pekingről, de érdekelne, hogy gondolsz erre az egyre közeledő sportünnepre? Nagy az izgalom, vagy még nagyon benne vagy a munka sűrűjében és nem álmodozol Kínáról?

Is-is, nagyon benne vagyok a munkában, de a Paralimpiát is nagyon várom már. Gyorsan elszalad a hátralévő idő és mindjárt a vízben találom magam, ezért készülök ahogy csak tudok. Szeretnék bizonyítani, nagyot alkotni, aztán majd meglátjuk mit sikerül összehoznom. Hozzátenném, hogy csak közel négy éve kezdtem el az úszást és úgy gondolom, sok eredmény még bennem van talán. Lehet, hogy ha két év múlva lenne ez a nagy világverseny, akkor még jobb formában, még erősebben tudnék úszni, jobb eredményre lehetnék képes, de természetesen így is megpróbálom a legjobbat kihozni magamból. Örülök, hogy sokan velem vannak és szurkolnak ezért.

Zentai László
Beküldött fotók







Kiadó az Egri Városi Sportiskola információ:   agriasport@agriasport.hu    Médiaajánlat    Impresszum - Kapcsolatfelvétel