Hosszú_ arany, ezüst

Fantasztikus hajrá után jobb benyúlásával győzött a kínai Hangcsouban zajló rövid pályás úszó-világbajnokság 200 méteres pillangó döntőjében. 100 háton a második helyen zárt, hét századdal elmaradva Smoliga mögöttBővebben itt...




























Sportlinkek








Hirek keresés:





Fórum



Hírlevél

Regisztráció

Regisztráció módosítás


Felhasználónév:

Jelszó:





Portré – 80 éves Viczián Zoltán
2008-01-12 20:10:54
2008. január 13-án ünnepli 80. születésnapját Viczián Zoltán. Az Egerben élő volt futballista, majd sportvezető kiváló egészségi állapotnak örvend. Az egykori magas rangú tiszt, megyénk utánpótlás-nevelésében fontos szerepet töltött be. Napjainkban is ott segít, ahol csak tud szeretett sportágában. Február elején például egy hagyományos terem-tornán versenybizottsági vezető lesz. Komoly beosztásai mellett soha nem hanyagolta el a focit. Mindig hű katonája volt a labdarúgásnak, amit számos oklevél és kitüntetés is bizonyít. A 80 éves Viczián Zoltánnal készítettünk a szép születésnap alkalmából interjút.

Beszélgetésünk bevezetéseként egy érdekesség. Az Északi városrészben egriként is kevés helyismerettel rendelkező szerző eltévedt, és telefonos segítséget kért az interjúalanytól. Nagyszerű navigálás után egy négyemeletes ház sarkánál lévő telefonfülkénél beszéltük meg a találkozót. Zoli bácsi szó szerint, szempillantás alatt leért a nyilvános bódéhoz. Otthonába invitált Viczián Zoltán, aki mint kiderült: egy lift nélküli ház harmadik szintjéről érkezett az utcára, fiatalokat megszégyenítő gyorsasággal. Röviden ennyit a 80 esztendős Úr edzettségi állapotáról. Gondosan előkészítette a nagy becsben tartott okleveleket, plaketteket, sőt az első tagsági könyv egyikét is.
A szemrevételezés után elkezdtük a társalgást.


- Zoli bácsi hogyan került kapcsolatba a labdarúgással?

- Más szórakozás akkoriban nem volt. Tizenéves koromban kezdtem a szülőfalumban rongylabdával, amit felváltott a fűzőslabda. Később átkerültem Salgótarjánba, ahol előbb a Tűzhelygyár, majd a Baglyasalja, végül pedig a Petőfi játékosa voltam. Több poszton is megfordultam. Jobbszélsőtől kezdve a centeren keresztül a jobbhátvédig szinte mindenhol kipróbált az edzőm. Legszívesebben arra emlékszem vissza, hogy a Petőfivel edzőként a „Stécé” ifjúsági csapata előtt megnyertük a területi bajnokságot. Ez akkor nagy bravúrnak számított.

- Szavaiból azt veszem ki, hogy nógrádi gyökerekkel rendelkezett. Hogyan került át Heves megyébe?

- Kalandos úton. Bekerültem tiszti iskolába, Pétervásárán szolgáltam zászlóalj-paracsnokként, majd a honvédelmi miniszter kinevezett Miskolcra ezred-parancsnoknak. Innen Hatvanba kerültem műszaki zászlóalj-parancsnoknak, végül pedig Egerben a polgári védelemnél találtam magam, mint műszaki törzsfőnök.

- Felelősségteljes posztok voltak ezek. Gondolom, ideje azért engedte, hogy kedvenc sportágának a focinak hódolhasson.

- A labdarúgást soha nem hanyagoltam el. Nagyon szerettem az utánpótlással foglalkozni, mindig közös nevezőn voltam a fiatalokkal. Rengeteg helyre eljutottam a futballon keresztül, számtalan nemzetközi tornán vettünk részt. Jó kapcsolatban voltam az iskolákkal, testnevelő tanárokkal. Megkezdtük a tehetségkutatót harmadikos diákokkal a kispályán, majd az ötödik-hatodikos tanulókkal már nagyobb játéktéren gyakoroltunk, a még nagyobbakkal pedig már egész pályán edzettünk. Annak idején csináltunk járási válogatottakat, ahonnan a legügyesebbek a megyei ifjúsági és serdülő válogatottban találták magukat.

- Melyik tanítványa vitte a legtöbbre?

- Talán Báder János, aki Kompoltról került a Ferencvároshoz. Voltak jó meccsei az NB I-ben. Később edzősködött, most pedig labdarúgó játékvezető itt Heves megyében. Nagyon sok tehetséges gyerekhez volt szerencsém, felsorolni is nehéz a nevüket. Mégis említenék néhány példát: Labancz Robi, Bocsi Zoli, vagy éppen a gyöngyösi Szilágyi-testvérek, mind nálam voltak ifiválogatottak. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nagyon szerettem velük dolgozni. Komoly követelmények voltak, de le a kalappal előttük, mert nagyon becsületesen tették a dolgukat. Végigjártuk Európát, most is mondják ha találkozunk: hogy nagyon jól,érezték magukat, és jó lenne, ha összeszednénk az akkori csapatokat egy-egy mérkőzés erejéig.

- Rengeteg elismerő oklevelet, emlékplakettet megmutatott nekem. Melyik áll a legközelebb a szívéhez?

- A sport kiváló dolgozójától kezdve az Esterházy Miksa kitüntetésig valóban sok elismerésben részesültem. Amire nagyon büszke vagyok, elsőként kaptam meg a magyar labdarúgás utánpótlásáért végzett munkámért ezüst-fokozatot vehettem át az Országházban, az akkori sportért felelős minisztertől.

- Napjainkban mennyi ideje marad a labdarúgásra?

- A 80 év sajnos nem múlik el nyomtalanul, de nem tudok foci nélkül létezni. Folyamatosan látogatom a megyei meccseket, ismerősökkel találkozok, nosztalgiázok. Tornákra hívnak, hogy segítsek a lebonyolításban, a szabályokkal kapcsolatosan gyakran kérik a véleményemet. Utánpótlás tornáknak is rendszeres vendége vagyok. Szeretek a gyerekek közelében lenni. Itt a lépcsőházban is van egy egri kapus srác. Nagyon sok jó tanáccsal igyekszem ellátni. Biztatom, hogy legyen kitartó, hiszen az áldozatos munka meghozza gyümölcsét.

- Mi a véleménye a mai magyar labdarúgás helyzetéről?

- Ha összehasonlítom a televízión keresztül látott hazai meccseket a külföldiekkel, sajnos megállapítható, hogy ég és föld a különbség a kintiek javára. Sokkal többet kellene edzeniük a magyar focistáknak, és nagyobb alázattal kell lenniük a sportág iránt. Most is vallom, hogy az utánpótlás tömegbázisát jobban meg kellene szervezni. Ez az első, és a legfontosabb. Ebből lehetne építkezni, könnyen kiválogathatóak azok a gyerekek, akik tényleg tehetségesek, és az akaratuk is megvan ahhoz, hogy később szép eredményeket érjenek el. Itt Egerben is sok ügyes fiatal van, nem reménytelen a helyzet. Azzal viszont nehezen barátkozom meg, hogy az NB III-as felnőtt csapatba nagyon kevés helyi fiatal épül be. Olyan labdarúgás kellene, ami érdekli az embereket. A társadalomban óriási szerepe van a sportnak, amelyben a legnépszerűbb egyértelműen a futball.

- Beszélgetésünk végén még legalább 80 egészséges esztendőt kívánok olvasóink nevében is.

- Köszönöm szépen.


Szöveg és fotók:
Rozsnaki Gábor







Kiadó az Egri Városi Sportiskola információ:   agriasport@agriasport.hu    Médiaajánlat    Impresszum - Kapcsolatfelvétel