Hegymászók halála

Legkevesebb nyolc hegymászó életét vesztette Nepálban, a Himalájához tartozó Gurdzsa-hegység megmászása közben, miután egy heves hóvihar elsöpörte el a táborukat, kilencedik társuk eltűnt
Bővebben itt...




























Sportlinkek








Hirek keresés:





Fórum



Hírlevél

Regisztráció

Regisztráció módosítás


Felhasználónév:

Jelszó:





PORTRÉ - Bemutatjuk Biros Péter kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázót
2007-11-09 00:39:32
Itt a Biros, hol a Biros!

Biros Péter 31 éves, 194 cm magas, tapasztalt vízilabda játékos. A világ egyik legjobb átlövője. Sportpályafutása úszással indult, majd a monoton faltól falig edzéseket felváltotta a labdasport. Miskolcon kezdett OBII-ben, s első élvonalbeli meccseit már Egerben játszotta. Két év elteltével aztán jött az Újpest, külföld, majd a Domino-BHSE. Utóbbi időszakban az egész világ megtanulta, ki is Biros Péter. Aki nem tudná: a Brendon-UPC-ZF Eger új szerzeménye kétszeres olimpiai bajnok, világbajnok, világkupa-győztes, európabajnok, Euroliga győztes és ötszörös magyar bajnok. (Ezt a sort még folytathatnánk néhány kiváló eredménnyel és gólkirályi címek sokaságával is.) Vízilabdás pályafutása mellett kedvese is mindig Egerbe kötötte, s most már itt képzeli el életét – építkezik városunkban. Nős, két kisfiú édesapja, sokak szerint öntörvényű és vagány srác, ugyanakkor nagy humorláda is. Kérdéseimre egy, a Bitskey Uszoda melletti kávézóban válaszolt, koffeines italt és üdítőt kortyolgatva. Már önmagában érdekes jelenség volt a hórihorgas pólós egy kör alakú kicsiny asztalkánál, ahogyan hosszúkávéját kevergeti. Különösen úgy, hogy mellette ott kuporgott mosolyogva egy átlagos méretű halandóra tervezett ülőalkalmatosságon Binder Szabolcs, (egy másik nyári igazolás) a maga megdöbbentő termetével és mázsa feletti súlyával.

Aztán jött az első kérdés és beindult a munka - a riporter ritkán látható, de nem visszatetsző lezserséggel, egyenes válaszokkal találkozik, ha Birossal beszélget.


Hét évig versenyszerűen úsztam, tizenévesen váltottam a pólóra. Közben Veszprémben az ifi csapatban kézilabdáztam is, de nagy hátrányom volt a többiekhez képest, ezért ez csak egy kitérő lett az életemben, de nem volt haszontalan. Maradt a vízi sport.

Mennyire tűntél ki már akkor a többiek közül?

Akkoriban OBII-ben játszottam és OBI/B-ben. Ott elég volt az is, ha valaki jól úszott és megvolt a megfelelő állóképessége. Jó volt a lövő erőm, gyors voltam, de a technikai dolgokat csiszolnom kellett.

Mikor válogatott lettél, mindenki úgy emlegetett téged Egerben, mint idevalósit, holott Miskolcon születtél és ott is kezdted a sportolást.

Valóban, de Egerben játszottam életem első két OBI-es szezonját. Nagyon megszerettem a várost és kerecsendi illetőségű feleségem is mindig Egerben lakott. Úgy terveztem, hogy itt telepedünk le, ha abbahagyom a sportot. A terv hamarabb valóra vált, mint gondoltam, így alakult az életünk, de örülök neki. Most építkezünk…

Milyen érzés arra gondolni, hogy otthonra leltél?

Jól érzem magam. Egyértelmű, hogy két gyermekkel nem ingázhattunk, amikor a Honvédban játszottam, vagyis Pesten kellett élnünk. Most viszont már itt maradhatunk Egerben, ahol a család révén van segítség a kicsikhez is. Ráadásul sokkal nyugodtabb és emberibb itt az élet, mint a fővárosban. Közelebb van minden, nem kell kapkodni és rengeteg ismerős vesz körül.

A közönség is más?

Igen. Nagyon sokan kíváncsiak az igazi rangadókra, lelkesek, magukénak érzik a gárdát. Erre számítottam is, hiszen a csapatunk egy várost képvisel, míg a Honvéd tulajdonképpen egy kerület csapata volt Budapesten. Ahhoz képest, hogy milyen kitűnő alakulat is volt az előző klubomban, kevesen szorítottak értünk. Most többen drukkolnak, többen is szidhatnak, de nem probléma. Jöjjenek ki a meccsre, ez a lényeg.

Apropó szidás: mennyire érzed a súlyt a válladon? Mégiscsak sztárként igazoltál Egerbe.

Mindenkinek megvan a saját stílusa. Úgy érzem, nem olvadok bele annyira a csapatba, talán nagyobb a mozgásterem. Ez persze nem feltétlenül rossz az együttesnek, de majd úgyis kiderül a fontos meccseken. Még sok hátravan belőlük. Ahhoz, hogy nagy rangadókat megnyerjünk, mindenkinek egy kis pluszt kell belecsempésznie az alapvető játékunkba. Nem elég a sima taktikát hoznunk, muszáj improvizálni, a magyar vízilabda is ettől jó. Ahhoz pedig már hozzászoktam, hogy sokat várnak tőlem. Nem probléma, sőt motiváló erő.

Hobbi: Szécsi Zoltán néhány hete egy barkács áruházban horgászathoz keresett eszközöket. Azt mondta, hogy együtt támadtok a halakra.

Régebben valóban jártunk együtt horgászni, de erről én már letettem. Nem akarom bántani Zolit, de én úgy vagyok vele: ha horgászunk, akkor horgásszunk! 2-3 nap legalább kell ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, erre azonban most nincs idő és nem is kedvez semmilyen külső körülmény. Marad jó időben az egy-egynapos kikapcsolódás, de ez nem igazi horgászat. Szecska inkább kocahorgász, belekóstol mindenbe és neki ez jó. Én azonban nem ilyen vagyok, azt vallom, hogy mindent csak teljes intenzitással érdemes végezni.

Érthető, ám ez esetben nem marad idő más dolgokat kipróbálni. Nincs is más hobbid a horgászaton kívül?

Maradjunk annyiban, hogy még egy kis pecázás sem fér bele a programba. Leköt az építkezés és a sok egyéb teendő. Ha mégis van üres időm és kikapcsolódásra vágyom, sportközvetítéseket nézek…

Vízilabdát?

Nem. Azt soha. Az amerikai nagy sportágak, a jégkorong, a kosárlabda, az amerikai foci érdekel. Kár, hogy későn adják ezeket a meccseket. Lenne időm másra is, hiszen Egerben nyugodtabb az életünk, ráérünk, de sok a munka az építkezéssel. Ami kevés szabadidő marad, azt igyekszünk együtt tölteni a családban, nagyon ritka, hogy elmehetek egy igazi horgásztúrára és borul a béke… - fűzi hozzá huncut mosollyal.

Eger legalább annyira pletykás, mint amennyire gyönyörű kisváros. Hallani lehetett olyan zsörtölődő hangokat, melyek szerint Biros Péter levezetni jött hozzánk. Hogy reagálnál erre, ha egyáltalán van mondanivalód ennek hallatán…

Pályafutásom csúcsán vagyok még, 31 évesen jöttem Egerbe, tehát a levezetést nagy csacskaság emlegetni. Akár a 2012-es olimpiát is elvállalhatnám, ha ez csupán fizikai erő kérdése lenne. A váltás valódi oka az, hogy nekem is nagy szükségem volt erre, miután mentálisan lefárasztott az a hat év, amit a Honvédban töltöttem. Monotonná vált a munka, hiszen a válogatottban is mindig ugyanazokkal dolgoztam, akikkel a klubomban szerepeltem együtt. A célom az volt, hogy tartós szerződést kössek egy egyesülettel és Egerből jó ajánlatot kaptam. Úgy jöttem ide, hogy a csapatnak előre kell lépnie. Minimum a döntőbe jutást tűztem ki célul, ez már javulás lenne a tavalyi bronzhoz képest. Ha az Euroligában bejutnánk az egyenes kieséses szakaszba, az is jó eredmény, s amennyiben ott vagyunk, lehet olyan sorsolásunk is, melynek folytán akár a legjobb négybe evickélhetünk. Ezek természetesen nagy szavaknak tűnhetnek, de amit mondok, teljesen komolyan gondolom. A levezetés korszaka még jó ideig várat magára, mégiscsak ott vagyok a válogatottban, jól is megy a játék. Segíteni akarok az enyéimnek a sikerek elérésében, ugyanakkor azt is tudom, hogy miután csapatjátékról beszélünk, nem emelhetem fel egyedül a klubot. Több új játékos is érkezett még, akik kiváló erőt képviselnek, hiszem, hogy rájuk is nagy szükség volt. Dolgoznunk kell a vízben és a parton is, hogy Egertől még jobban féljenek az ellenfelek és sokat kell még melózni az igazi profizmus eléréséig is, de rajta vagyunk minden erőnkkel.

Szöveg: Zentai László, Képek: Zagyi Tibor







Kiadó az Egri Városi Sportiskola információ:   agriasport@agriasport.hu    Médiaajánlat    Impresszum - Kapcsolatfelvétel